2026. okt. 24.

Pontosan hetven éve, hogy a magyar nép felkelt a Rákosi-rendszer ellen; ezt a kulcsfontosságú fordulópontot azonban mind a mai napig népszerű félreértelmezni. És nemcsak a nacionalisták, anarchisták és liberálisok értik félre, amikor büszke, antikommunista szabadságharcnak titulálják. Félreértik éppúgy a mindenféle önjelölt szocialisták, kommunisták és marxisták is.

Az egyik főbb – bár talán mára már kevéssé jelentékeny – tévértelmezés szerint '56 antikommunista ellenforradalom volt. Ez a fentebb említett reakciós nézetektől mindösszesen annyiban különbözik, hogy elítéli a történteket. Az összes érvüket el lehet intézni ama tény megemlítésével, hogy Magyarország az addigra imperialista Szovjetunió (ezt másutt már kimutattuk) szatellitállama volt, így maga sem lehetett szocialista vagy munkásállam. Mivel ezt a nézetet – legalábbis hazánkban – szinte csak a Kína-párti¹⁾ Munkáspárt és néhány tucat munkásőr-cosplayer vallja, több szót nem pocsékolok rá.

Sokkal fontosabb ellenben azokat bírálni, akik '56-ot szocialistának vagy proletárnak nevezik. Igaz, ami igaz, a munkások bőven kivették a részüket a felkelésből; attól még nem lesz azonban proletárforradalom. Az csakis akkor lehet, ha a hatalmat a munkásosztály kezébe helyezi és elkezdi a kommunista program végrehajtását – vagy legalábbis kísérletet tesz erre. Ha csak a részvételt számítanánk, minden modern nemzeti és demokratikus forradalom automatikusan kommunista is lenne, hisz mindenhol a proletárok vezetik a harcot a demokráciáért és nemzeti függetlenségért.

Mármost ha szemügyre vesszük az '56-osok programját²⁾, láthatjuk, hogy merőben polgári követelésekből áll – még akkor is, ha a korszellem befolyása folytán szocialista nyelvezetbe lett burkolva. Főbb pontjai a nemzeti szuverenitásról, a szabad választásokról, a polgári szabadságjogokról, a törvény előtti egyenlőségről stb. stb. szólnak.

Világos, hogy ebben semmi szocialista sincs.³⁾A szocialista forradalom minimum feltételezi a kommün-állam – azaz tanácsköztársaság – kiépítését, a nagyipar és a földek kisajátítását, a kollektivizálás megkezdését. Tanácsok alakultak ugyan, de ezek sosem lettek a hatalom elsődleges forrása: a Minisztertanács továbbra is a régi Országgyűlésnek felelt, úgyszintén a Nemzetőrség. A tanácsmozgalom, bár jelentős, sosem került közel az államhatalomhoz. Legföljebb annyit mondhatunk tehát, hogy az '56-os események mögött meghúzódott egy proletár-szocialista szál is.

Az '56-os forradalom forradalom volt, de nem proletár, hanem nemzeti-felszabadító, tehát polgári-demokratikus forradalom. Magyarország szovjet félgyarmat volt, az '56-osok pedig ez ellen küzdöttek, a függetlenségért és a nemzeti önrendelkezésért. Forradalmi volt és progresszív, és emlékét őrizni kell; de veszélyes dolog elhitetni magunkkal, hogy proletárforradalom lett volna – ez csak zátonyra vezet minket, mihelyt megpróbáljuk megismételni.

Követelései, melyek a maga idejében helyesek és forradalmiak voltak, mára vagy hasztalanok, vagy egyenesen visszásak. Az '56-osok szabad választásokat, független bíróságokat, szólásszabadságot, egyszóval polgári demokráciát követeltek. Ez helyes volt, amikor a komprádor MDP uralta az országot, de egyenesen reakciós lenne ma. A szocialista forradalom, mint a polgári társadalom tagadása, meg kell hogy szüntesse a hatalmi ágak elválasztását és a jogállamiságot; a választásokat, a sajtót, a sztrájkjogot pedig gyökerestül át kell hogy alakítsa. Ha elhitetjük magunkkal, hogy az '56-osok programja valóban szocialista program, arra ítéljük magunkat, hogy örökre a kapitalizmusban ragadjunk.

Tisztelnünk kell az '56-os forradalmárokat, és úgy tiszteljük őket a legjobban, ha elismerjük a korlátoltságukat és meghaladjuk.

— Pesti Ervin