2026. nov. 7.

109 esztendeje a mai napon tört ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom – tagadhatatlanul a XX. század egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eseménye. Az orosz forradalom a munkásmozgalom új korszakát jelezte: azon korszakát, melyben a bérharcok a társadalom átalakításává, a mindennapi küzdelmek forradalmi tettekké alakultak.

1917 előtt a munkásosztály sosem került teljes országok élére. A XIX. század legnagyobb munkáslázadása – és egyetlen proletárforradalma –, a Párizsi Kommün mindössze egyetlen városra korlátozódott; Vörös Október ezzel szemben néhány év alatt féltucat országot helyezett a munkások és parasztok uralma alá.

Az petrográdi eseményeknek a leendő Szovjetunión túl is megvolt a hatása. Habár nem tartottak sokáig, forradalmak törtek ki, tanácsköztársaságok alakultak Németországban, Finnországban, Kínában, a balti nemzetekben és nem utolsó sorban hazánkban is. Bár ezek többnyire megbuktak (illetve Kína esetében évtizedes polgárháború vált belőlük), jelentőségük a világ proletariátusa számára így is felbecsülhetetlen. Megmutatták, hogy a forradalom és a proletárdiktatúra nem elérhetetlen álom, hanem megvalósítható cél.

Tudjuk persze, hogy keserédes történet ez. A forradalom megbukott végül őshazájában is; Európát a fasizmus kerítette hatalmába, az azt követő imperialista háború pedig a milliókban szedte áldozatait.

Október szelleme azonban túlélte a forradalom bukását. Erőt adott Afrikának, Vietnamnak és az összes gyarmati sorban sínylődő nemzetnek; az amerikai feketéknek és az apartheidban élő dél-afrikaiaknak. Hajtotta az albánokat és a kínaiakat, amikor felkeltek a kapitalista utasok és revizionisták ellen. Ott volt minden lázadás, minden szabadságharc, minden sztrájkoló munkás és minden vacogó gerilla mögött. Ott volt, egyszóval, mindenütt, ahol a dolgozó nép kiállt a szabadságáért.

Persze idővel ezeket is legyőzte a reakció. Albániában és Kínában visszaállt a kapitalizmus, Afrika pedig ismét félgyarmati állapotban tengődik. – Október azonban tovább él, és mindenhol fel-felveri a fejét, ahol a nép ki mer állni magáért. Mint '17-ben, úgy kísérti ma is az uralkodó osztályokat. Mindegy, hányunkat mészárolják le és zárnak fegyházba: amíg elnyomás van, lesznek azok is, akik megdöntsék.

Most mi jöttünk sorra: ahogy elődeink küzdöttek, nekünk kell küzdenünk osztályunk, népünk felszabadulásáért. Október most bennünk él, és hangosan kiáltja:

„Nem pusztíthattok el!”

— Pesti Ervin