Az új szegregációs törvény bizonyítja a marxizmus–leninizmus igazságát
2025. aug. 11.
Az Országgyűlés június 11-én megszavazta, majd július elsején hatályba lépett a 2025. évi XLVIII. törvény.1) Címe szerint a helységek önazonosságát hivatott védeni, valódi célja azonban teljesen más és sokkalta aljasabb: a romák elleni szegregáció jogszabályi támogatása.
Gondolkodjunk csak el — mit tennénk, ha a helyi „önazonosságot” akarnánk védelmezni? Fejleszthetnénk az falvak infrastruktúráját, hogy könnyebb legyen ott élni. Orvosolhatnánk a vidék munkanélküliség-problémáját. Esetleg támogatnánk helyi kulturális szervezeteket. Ezek mind jó ötletek, a Kormány azonban nem ezek közül választott. Úgy érezték, beazonosították a baj valódi okozóját: a betelepülést! Az új törvény csak és kizárólag a betelepülés korlátozásáról szól.
A törvény preambuluma szerint „az ezt igénylő önkormányzatok részére meg kell teremteni annak szabályozott lehetőségét, hogy a települések meghatározhassák azt, hogy a településre kik költözhetnek be, a közösség kikkel kíván együtt élni”2), mert a betelepülések „nemcsak a helyi lakosság és a betelepülők számának aránytalanságát, a település karakterének megváltozását, a helyi életmód átalakulását hozhatják, hanem a település jövő generációjának életfeltételeire is kedvezőtlenül hathatnak.”3)
Az egész történet több sebből vérzik. Először is, a kistelepülések haldoklásának nem a túlnépesedés, hanem pont az elnéptelenedés az oka; másodszor, a törvény épp azokat szolgálja ki, akik a haldoklást okozzák — a nagyparasztokat, magyarán a modern kulákokat. Vegyük ezt szemügyre közelebbről.
Ha tehát a falvakat nem menti meg, miért a törvény? Mint fentebb említettem, a törvény valódi célja a romák elleni szegregáció támogatása. Ez igaz, de talán mégis félrevezető: a törvény célja a proletárok kiszorítása. Történelmüknek és nemzeti elnyomásuknak köszönhetően a romákat ez aránytalanul érinti, olyannyira, hogy a proletárok elleni hadjárat a nemproletár romákat is megtámadja, úgymond „megszokásból”. Ez tulajdonképpen a romák elleni rasszizmus gyökere.
Természetesen jön a következő kérdés — ki és miért akarja a proletárokat távol tartani?
Végül is kiderül, hogy a törvény nem teljesen hazudott: a preambulum legelején arról ír, hogy a cél a közösségek „életmódjának” és „társadalmi rendjének” védeme.4) A proletárokat a fentebb említett kulákok akarják kinn tartani — nem valami ex nihilo5) jött gyűlöletből, hanem mert félnek attól, ami a proletárokkal jár: a városiasodástól.
A kulákok tulajdonukat és hatalmukat féltik, mely a falvak mezőgazdasági jellegéből fakad. A betelepülések szükségessé és elkerülhetetlenné tennék az ipar és a szolgáltatások fejlődését, ezzel népességnövekedést előidézve. A népességnövekedés megteremtené a stabil helyi munkaerőpiacot, mely végső soron családi jellegű vállalkozásaik pusztulásához és vállalati földműveléshez vezetne.
Ennyi az egész — a falusi gazdagok kísérlete státuszuk megtartására.
Érdemes megjegyezni, hogy ez a törvény nemcsak a betelepülő proletárokat, hanem egyáltalában az összes dolgozó osztályt sérti. A már ott élő falusi szegények a gazdasági fejlődés hiánya miatt egyre csak mélyebbre süllyednek; a városi munkásokat pedig az a rezsim tapossa el, melynek a kulákok egyik legfontosabb támaszát képzik: a bonapartista Orbán-rezsim nem több, mint a vidéki kispolgárok és a nagytőke szövetsége mindenki más ellen.
Mindez igazolja a marxista—leninista álláspontot: az összes dolgozó ügye egy és ugyanaz; legyenek városban vagy vidéken, legyenek romák vagy fehérek, Magyarország csakis akkor lesz szabad, amikor a burzsoáziát legyőztük mindenütt — csakis ha vörös zászló lobog minden város és minden község fölött.
— Pesti Ervin