A szudáni katasztrófa
2025. dec. 19.
Szudánban már két éve polgárháború dúl. A konfliktus legutóbbi véres epizódja során a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) nevű fasiszta milícia bevette Al-Faser városát. Az Egyesült Arab Emírségek által támogatott zsoldosok óriási mészárlást rendeztek a lakosság körében. Legújabb értesüléseink szerint 60 ezer ember halt meg a város bevétele és a cikk írása közé eső időszakban. A gyilkolás akkora méreteket öltött, hogy a hullahegyeket az űrből készült műholdfelvételeken is látni lehetett. Az RSF katonái kórházakat dúltak fel, nem kímélve sem nőket, sem pedig gyerekeket.1)
Szudán modernkori történelme katonai puccsok és polgárháborúk sorozata. Miután 1956-ban felszabadult a brit imperializmus alól, az északkelet-afrikai államot folyamatos belső konfliktusok tépázzák. Habár a Dzsafar Nimeiri-féle arab „szocialista” katonai kormányzat egy időre tudta stabilizálni az ország helyzetét, ez nem volt tartós állapot. Nimeiri megesküdött, hogy egy új Szudánt épít fel és véget vet az országban a vallási és etnikai ellentéteknek. Kadhafira és Nasszerre hivatkozott — a pánarab nemzeti demokratikus forradalmak hőseire. Miután azonban összeveszett az arab nacionalizmus nagyjaival2), Nimeiri irányt váltott. Opportunizmusában odáig ment, hogy visszaállította az iszlám vallás hatalmát az ország felett, privatizálta a gazdaságot és szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. Az iszlám vallási törvénykezés újra lázadásra késztette az ország nem arab és nem muszlim lakosságát. Nimeiri rendszere belebukott a dél-szudáni felkelőkkel vívott háborúba és a 80-as évek gazdasági válságába.3)
Nem sokkal Nimeiri bukása és pár hamvába holt burzsoá demokratikus próbálkozás után Szudán élére Omar al-Basír reakciós iszlamista tábornok került. Al-Basír kegyetlenül leszámolt az elnyomó uralma ellen lázadó nem arab lakossággal: a dárfúri régióban al-Basír nomád harcosai népirtást hajtottak végre a helyiekkel szemben. Dárfúr jelentősége kettős: egyfelől a régió, eltérően Szudán alapvetően sivatagos éghajlatától, földművelésre alkalmas szavannákból áll; másfelől a régióban gazdag aranykészletek és olaj is található. Az eddigi polgárháborúk és a mostani polgárháború célja mindkét fél részéről a termőföld és a nyersanyagkészletek megszerzése.
A dárfúri harcok során az arab milicisták közül kiemelkedett egy bizonyos Mohamed Hamdan Dagalo, aki Hemedti néven lett ismert. Hemedti bőven kivette a részét a gyilkolásból, jutalma pedig nem maradt el. Az aranykészletek személyes használati jogai mellett Omar al-Basír őt tette meg az újonnan alakult Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) parancsnokává. Az RSF azért jött létre, hogy megvédje al-Basírt a saját hadseregétől; ez a későbbi események fényében rendkívül ironikus.
Hemedti a dárfúri háború után eltelt majd’ húsz évet hatalma megszilárdításával töltötte. Ennek érdekében szövetséget kötött az Egyesült Arab Emirségekkel: Hemedti aranyat szállított Dubajba, cserébe pedig fegyvereket kapott. Katonáit jó pénzért Jemenbe küldte, hogy támogassa Szaúd-Arábia népirtó háborúját. 4)
2019-ben népfelkelés indult Omar al-Basír ellen. A szudáni proletariátus, megelégelve a több évtizedes elnyomást és szektárius kormányzást, harcba szállt al-Basír diktatúrájával. Ezt kihasználva Hemedti és az RSF összefogott az Abd al-Fattah al-Burhán tábornok vezette szudáni hadsereggel és közösen megdöntötték az országot majd’ 30 éve uraló elnököt. Noha Hemedti és al-Burhán demokratikus átmenetet ígértek, hamarosan ők maguk számolták fel a civil ideiglenes kormányt. 2021 és 2023 között a két hadúr közti viszony fokozatosan elmérgesedett. Hemedti egyeduralomra tört; ezt megakadályozandó, al-Burhán (immár elnökként) be akarta olvasztani az RSF-et a reguláris hadseregbe. A pattanásig feszült helyzetben Hemedti megpróbálta átvenni az ország feletti hatalmat egy Kartúm (a főváros) elleni támadással, azonban hiába szállta meg az elnöki palotát és a repteret, al-Burhán kormánya nem omlott össze. Véres, elhúzódó polgárháború vette kezdetét.
Habár 2025 tavaszán úgy tűnt, hogy al-Burhán kormányerői felülkerekednek Hemedti milíciáján, hamarosan fordult a kocka: Hemedti erői összeszedték magukat és támadásba lendültek Dárfúrban és az azzal szomszédos kordofáni régióban. Al-Fashir városa volt al-Burhán elnök utolsó erődítménye Dárfúrban; eleste után a szudáni reguláris erők egyre inkább visszaszorulnak.
A szudáni polgárháborúban eddig legalább százötvenezren haltak meg. A gazdaság összeomlása miatt éhínség van, a pénz pedig nem ér semmit. Az ötvenmilliós ország lakosságának fele humanitárius segítségre szorul. Mindkét polgárháborús fél atrocitások sorozatát követi el a polgári lakossággal szemben. Az RSF az arab felsőbbrendűség zászlaja alatt irtja az ország nem arab népességét.
Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet az, hogy a nemzetközi közösség valamilyen úton-módon nem próbál véget vetni a szudáni katasztrófának? A válasz a világimperializmusban keresendő. A legnagyobb és legerősebb kapitalista országok érdekeltek a szudáni polgárháború folytatásában. Oroszország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az Egyesült Arab Emírségek fegyvereket adnak el valamelyik háborús félnek (vagy mindkettőnek), ezzel további szenvedéseket okozva Szudán népének.
Szinte alig ismert tény, hogy a szudáni népirtásnak magyar vonatkozása is van. A reakciós Orbán-kormány ugyanis a Szudánnal szomszédos Csád jelenlegi vezetésének egyik fő támogatója, a csádiak pedig titkon az RSF-et támogatják ellátmánnyal, illetve az Emirátusok is rajtuk keresztül szállítják a fegyvert és a kötszert a népirtó milíciának. A Mi Hazánk fasisztái is érdekeltek az ügyben, ugyanis Toroczkai László 2024 óta a Hungulf Expo nevű gazdasági találkozó fő szervezője. A Hungulf együttműködés célja az, hogy összekösse az európai uniós nagytőke nyomása alatt szenvedő magyar kispolgárságot és a kisvállalkozókat az Arab-öböl országaival — köztük az Egyesült Arab Emírségekkel is.5)
Ebben a háborúban nincs jó vagy rossz oldal, hiszen a konfliktus a szudáni komprádor burzsoázia két frakciója között zajlik. Ezen erők küzdelme csak azt döntheti el, hogy melyik külföldi nagyhatalom fog hozzáférni Szudán aranyához, olajához és gabonájához. A szudáni népnek fel kell állnia és le kell dobnia magáról elnyomóit, és be kell teljesítenie a 2019-es szudáni forradalmat.
— Vass Zoltán