Magyar Kommunista Párt

Ez az oldal csak olvasható. Megtekintheted a forrását, de nem változtathatod meg. Ha úgy gondolod, hogy ez helytelen, kérdezd az Adminisztrátorokat!
====== A fekete Thiers ======

//2025. aug. 23.//

Ibrahim Traoré Burkina Faso-i elnök ma tagadhatatlanul Afrika politikai életének egyik legmeghatározóbb alakja. A hatalmat 2022 szeptemberében államcsíny útján vette át, leváltva a junta korábbi vezetőjét. A junta maga egyazon év januárjában alakult, amikor a katonatisztekből álló „Hazafias Mozgalom a Védelemért és az Újjáépítésért”((Franciául: Mouvement patriotique pour la sauvegarde et la restauration. – P.E.)) puccsot hajtott végre a korábbi komprádor–bürokrata kormány ellen. 
A puccs eredeti oka a kormány az országot évek óta sújtó dzsihadista felkelések megállítására való képtelensége volt, azonban hamar antiimperialista színezetet nyert, az iszlamistákat ugyanis jelentékenyen támogatják a nyugati imperialista hatalmak. E tekintetben a puccs egyfajta forradalom volt: a komprádorburzsoáziától átvette a hatalmat – ámbár nem közvetlenül – a nemzetiburzsoázia. 

Burkina Fasóban a polgári forradalom elkezdődött, de még korántsem fejeződött be. A forradalom gazdasági és külpolitikai feladatait a Traoré-rezsim nagyrészt teljesítette, a belpolitikai feladatokhoz azonban alig nyúlt – nem is várható, hogy ez változna. De miért? 

A nemzetiburzsoázia, vagyis a burzsoázia antiimperialista frakciója képtelen saját forradalmát következetesen véghezvinni, mert az nem áll érdekükben. A forradalom gazdasági és külpolitikai elemeit – hazai ipar fejlesztése, imperialista beavatkozástól mentes szuverén állam stb. – értékelik, de belpolitikai elemeitől – következetes demokrácia, szabadságjogok, stb. – egyenesen rettegnek: rettegnek, mert saját trónfosztásukat látják bennük. Nem hajlandók tehát, csak félkész forradalomra. 

A félkész forradalmak azonban halálra vannak ítélve. A demokrácia és a tömegek részvétele nélkül az új rendszert lehetetlen fönntartani; az autokratikus államot az imperialisták könnyen megvásárolják vagy megdöntik, a nemzetiburzsoázia egyébként is erőtlen ellenállását minden bizonnyal könnyedén megtörik, a bomlás jelei pedig már mutatkoznak is. Traoré kormánya lépésenként újra eladja országát, mindössze ezúttal a Kína–Oroszország párosnak, nem pedig a Nyugatnak. 

A Burkina Faso-i forradalom válaszponthoz érkezett: el kell indulnia vagy a munkás-paraszt hatalom, vagy a félgyarmatiság felé. Nincs harmadik út. 

Traoré nem forradalmár. Nem Blanqui((Louis Auguste Blanqui (1805–1881): francia forradalmár, szocialista, a Párizsi Kommün tiszteletbeli elnöke. A polgárháború idején a versaillais-k börtönében volt, így nem tudott benne aktív részt vállalni. – P.E.)), hanem Thiers((Marie Joseph Louis Adolphe Thiers (1797–1877): a Harmadik Francia Köztársaság elnöke 1871-től 1873-ig. Ő volt az, aki a versailles-i kormány fejeként, a porosz megszállókkal szövetkezve, levezényelte a Kommün könyörtelen leverését. – P.E.)). Elkezdett egy forradalmat, de nem hajlandó befejezni. Saját polgári nézőpontja miatt képtelen a munkás-paraszt hatalom felé terelni a forradalmat. Egyetlen opció van tehát: megdönteni.

Burkina Fasónak egy erős marxista–leninista kommunista pártra és egy munkás-paraszt népfrontra van szüksége, mely képes megragadni a hatalmat és egy népi demokratikus köztársaságot kialakítani – a munkásosztály vezetésével és a parasztság támogatásával.

E köztársaságnak iparosítania kell az országot, és általában emelnie kell az ország gazdasági és kulturális szintjét – kulturális forradalom útján –, ahogy a kínai és albán népköztársaságok tették. 

Ettől bármi kevesebb és Burkina Faso ügye veszett.

--- **Pesti Ervin**