| Referencia | |
|---|---|
| Szerző(k) | Rózsa Platform |
| Eredeti megjelent | 2024. 09. 23. |
| Forrás | LINK |
| Megjegyzés | Az eredeti mindenütt tele van helyesírási és nyelvtani hibákkal; ezeket meghagytuk a referencia változatban is. Csak és kizárólag felszínes és tisztára stilisztikai változtatásokat eszközöltünk. |
A Program egy élő dokumentum, összhangban van a R.P. tagjainak döntéseivel, a minket körülvevő körülményekkel, a változó világgal.
Utoljára módosítva: 2024.08.29
„Itt az ideje, hogy az anarchizmus kilépjen a szervezetlenség mocsarából, véget vessen a legfontosabb taktikai és elméleti kérdésekben való végtelen vacillálásnak, határozottan haladjon egy világosan felismert cél felé, és szervezett kollektív gyakorlatot működtessen.”
- A Libertárius Kommunisták Szervezeti Platformja, 1927
A Rózsa Platform egy 2024 szeptemberében alakult, az ún. Magyarországon elsőként létrejövő anarchista, platformista szervezet.
Úgy gondoljuk, ahhoz hogy a magyar anarchista mozgalom kikászálódjon a szervezetlenség, céltalanság medréből, a platformista szerveződés formát kell felvennie. A platformista szerveződés a taktikai és elméleti egységet, egy általános stratégiát, a föderatív szervezkedést, világosan, a körülményekből levont célokat, s a munkánk folyamatos reflexióját tartja magában.
Programunk felépítése:
- A mozgalmunkat meghatározó alapelvek
- Strukturális Analízis
- Legfőbb célunk
- Általános, állandó stratégiánk
- Rövid távú céljaink
- Középtávú céljaink
1. A Mozgalmunkat meghatározó alapelvek:
1.1 Uralomnélküliség: az anarchisták nem csak állam abolicionisták - elutasítjuk az uralom, a hierarchia minden formáját. Mi anarchisták egy olyan társadalomat célzunk meg, melyben minden egyénnek lehetősége van emberi potenciáljának kiaknázására - ezért tartjuk szükségesnek megszüntetni az emberi elmét eltompító, szabadságot korlátozó, babonákra épülő föl-aláérendeltségi viszonyokat - az oktatásban, a politikában, a gazdaságban, a családban, az emberi kapcsolatokban..
1.2 Taktikai és Elméleti egység: A Rózsa Platform Platformista szervezet révén működésének alappillérének tekinti az elméleti és taktikai egység kialakítását, megőrzését. Programunk elméleti egységünk tükre - konszenzusosan hozzuk meg pontjait, a változtatásokhoz mindenki beleegyezésére szükség van. Fontosnak tartjuk saját magunk oktatását, elméletünk újítását, hogy az mindig a körülményekhez tudjon igazodni. Az elméleti, taktikai egység nem dogmatikus, mindig lesz vita. De a szervezet elkötelezett az egységre való törekvés, és ennek az egységnek a kollektív cselekvésre való átültetése mellett.
1.3 Kollektív felelősség és elszámoltathatóság: A szervezetben való tagság nagyfokú fegyelmet és felelősséget követel meg - egymás iránt, a szervezet kollektív megállapodásainak végrehajtása iránt, valamint azért, hogy elszámoltathatóak legyünk azokért az értékekért, elvekért és gyakorlatokért, amelyeket a világban megvalósítani igyekszünk.
1.4 Duális Szerveződés, osztályharc: A Rózsa Platform arra törekszik, hogy egy tudatos anarchistákból álló szervezet legyen, mely becsatlakozik a társadalmi konfliktusokba, segíti azokat, megpróbálja erősíteni az azokon belüli anti-autoriter elveket. Célunk az osztályharc megteremtése, az osztályalapú szemlélet népszerűsítése a magyarul beszélők között.
1.5 Társadalmi Forradalom: Számunkra a társadalmi forradalom egy hosszú folyamat, melyben fokozatosan létrehozzuk az új világ előképét a régiben - anti-autoriter intézményhálózatok megteremtésével, direkt akciókkal, kölcsönös segítségnyújtási programokkal, a társadalmi/munkásmozgalmak küzdelmeibe való becsatlakozással, a néphatalom kiépítésével.
2. Strukturális Analízis
(strukturális analízisünket nagyrészt az észak-amerikai Rosa Negra / Black Rose Anarchist Federation ihlette)
2.1 Kapitalizmus
A kapitalizmus egy olyan gazdasági, társadalmi, politikai rendszer, melyet a termelési és reprodukciós eszközök (pl. gyárak, lakóházak és föld) magántulajdona vagy ellenőrzése, a bérezett és nem bérezett munka, valamint a profit érdekében történő termelés és csere határoz meg. A kapitalizmusban a kisebbség - a tőkésosztály - strukturális pozíciót foglal el a többség - az uralt osztályok - felett, a társadalom és a gazdasági erőforrások közvetlen ellenőrzése révén. Ez a strukturális pozíció lehetővé teszi azt, hogy az életünket befolyásoló tényezőkröl dönthessenek: mennyit kell fizetni az egészségügyi ellátásért, az élelmiszerért, a ruhákért, a lakbérért, stb. A kapitalizmus egy olyan osztálytársadalmat eredményez, melyben a tőkésosztály az uralt osztály életkörülményeit kedve szerint alakíthatja ki, az állandó fogyasztás rabjává téve.
A munkásosztály, azaz azok, akik nem rendelkeznek a termelési eszközök tulajdonjogával, képtelenek eladni az idejüket, testüket, elméjüket a tőkésosztálynak azért cserébe, hogy a túléléshez szükséges dolgokat megteremtsék. Azzal, hogy a szolgálukba állítjuk az eszünket és erőnket, értéket, vagyont teremtünk. A kapitalizmusban a tőkésosztály ellopja és felhalmozza ennek az általunk megteremtett értéknek a hatalmas részét. Házakat építünk, betegeket ápolunk, tanítunk, ételt főzünk, takarítunk, csomagokat szállítunk, s még megannyi mást.. De mindezen javak és szolgáltatások ára jóval meghaladja azt, amit bérként kapunk. Az általunk létrehozott érték és a nekünk fizetett bér közötti különbség az, ahogyan a kapitalisták a profitjukat megtermelik - vagyis a munkánk kizsákmányolásával. A bérek az általunk létrehozott értéknek csak kis részét teszik ki, és gyakran alig elegendőek az alapvető szükségletek fedezésére. Ily módon a kapitalizmus a társadalmi viszonyban gyökerezik a sokak között, akiknek bérért kell dolgozniuk - a munkanélküliekkel és azokkal együtt, akik túl betegek vagy idősek ahhoz, hogy dolgozzanak -, és a kevesek között, akik a munkánkat alkalmazzák és irányítják. Ez egy olyan viszony, amelyet a társadalom minden szintjén reprodukálnak a munkások, a vezetők és a főnökök, a munkahelyen belül és azon kívül.
A munkán kívül elengedhetetlen a reproduktív munka - a főzés, a takarítás, az idősgondozás és gyermeknevelés. Mindezt túlnyomórészt a nők végzik el, ami el is van várva tőlük. A reproduktív munka egyes aspektusait árucikké tették, megvásárolható és eladható szolgáltatásokká alakították át, de nagyrészt továbbra is fizetetlen, alulértékelt, láthatatlan és alárendelt marad a profittermelés folyamatának, amely engedelmes munkások és állampolgárok reprodukálását követeli meg.
A kapitalizmus mozgatórugója a profithajsza, a profitmotívum. A kapitalisták pénzt fektetnek be, hogy olyan árukat és szolgáltatásokat állítsanak elő, amelyeket aztán eladhatnak, hogy még több pénzt keressenek. Ez a tőkefelhalmozási folyamat áll a kapitalizmus működésének középpontjában. A kapitalisták a piacon - a pénzügyi piacon, a munkaerőpiacon, az áru és a szolgáltatások piacán kerülnek szembe egymással, s próbálnak teret nyerni. Csökkentik a termelés költségeit, géppekkel helyettesítik a munkásokat, áthelyezik a termelést oda ahol nagyobb mértékben tudják kizsákmányolni a munkásokat, felrugják a környezetvédelmi előírásokat, árucikké alakítják az életünkhöz elengedhetetlen szükségleteket, mint például az ivóvizet.
A kapitalizmus nem szab határt a növekedésnek egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. A kapitalizmus fenntarhatatlan, s egzisztenciális veszéllyel fenyeget az általa okozott klímakatasztrófával. A rövidtávú profit maximalizálás érdekében a kapitalizmus elveti a hosszú távú tervezést és magát az életet. A kapitalizmus elleni harc saját bolygónk megmentéséről is szól.
Az állam a kapitalizmus menedzsereként működik; rendőrséget uszít a sztrájkokra, szabályozza hogy ne váljon a rövidtávú profithajsza martalékává, törvényeket hoz a magántulajdon védelmére, megkönnyíti a tőkésosztály profitra való törekvését. A munka feletti ellenőrzés fokozása és az állam hatalmának kiterjesztésére irányuló törekvései a menedzserek és elit szakemberek rétegeinek kialakulásához vezettek a vállalatokban, állami intézményekben. Ezek a rétegek az elnyomás új rendfenntartó eszközei, mely felgyorsítja munkánkat, szigorúbb ellenőrzés alatt tartja, s a munkásosztály életét még jobban aláveti a profit értelmetlen hajszolásának.
Az embereknek téves képzeteik vannak osztályhelyzetükkel kapcsolatban - a legtöbben középosztálybelinek vallják magukat, s úgy vallják, aki elég keményen dolgozik, az feljuthat a ranglétra tetejére. A uralt osztályoknak ezeket a mítoszokat tanítják az iskolapadokban, tévesztik meg őket a közösségi médiában, adják el a tévében és a rádióban. A kapitalista gondolkodás vált a józan ész gondolkodásává, létrehozta saját ideológiáját. egy olyan világot élünk, ahol a kapzsiságot, az önzést jutalmazza a rendszer - s így változtatja meg a társadalmat alapjaiban.
2.2 Az állam
Az általunk ismert modern állam a kapitalizmussal együtt fejlődött ki Nyugat-Európában, és egyenlőtlenül terjedt el a világ szinte minden részén. Megalakulása óta az állam a liberális demokráciáktól a katonai diktatúrákig sokféle formát öltött. Méretétől és formájától függetlenül az állam egy adott területen belül az összes törvényhozó és törvényt végrehajtó intézményből álló bürokratikus-katonai szervezet, ahol a hatalom egy, a többség fölött és felett uralkodó kisebbség kezében összpontosul.
Minden államot az a kétes megkülönböztetés jellemez, hogy határain belül az erőszak monopóliumával rendelkezik, a határain kívül pedig az erőszak „legitim” alkalmazására tart igényt. Rendőrségén, bíróságain, és börtönein keresztül az állam fenntartja a társadalmi stabilitást otthon, védi és megőrzi az uralkodó osztályok érdekeit szolgáló uralmi rendszert. Külföldi érdekeinek biztosítása érdekében - legyen szó akár a nyersanyagokhoz vagy a tőkésosztály bizonyos szegmensei számára olcsó munkaerőhöz való hozzáférésről, akár geopolitikai pozícionálásról - az államnak más erőszakos eszközök mellett a hadsereg mozgósítására is van felhatalmazása.
Az államot nem lehet fenntartani pusztán elnyomással - szükség van a legitimáció érzésére az uralt osztályok részéről. Az állam az oktatási rendszeren, politikai pártokon, a médián keresztül olyan nemzeti konszenzust alakít ki, hogy az államot józan észnek, természetesnek fogadják el. Az állam legitimását az annak jóindulata - az egészségügy, oktatás is fokozza, melyek általában az osztályharc tükörképei. Az állam sokszor azonosítja magát a társadalommal, s kooptálja azoknak a mozgalmait, jelszavait, hogy megőrizze hatalmát, s növelje legitimitását. Az állam egy a társadalom felett álló, helyettünk döntést hozó, helyettünk bíráló, minket befolyásoló elnyomó strukturális gépezet.
Ma maga az állam a gazdaság egyik legnagyobb szereplője. Nem csupán a tőkésosztály eszköze, rendelkezik autonómiával - közbelép akkor, amikor a kapitalizmus a rövid távú profithajszáért elveti hosszú távú érdekeit, és veszélybe sodorja magát. Adókedvezményt ad a vállalatoknak, törvényeket hoz a magántulajdon védelmére, legitimálja a kapitalista ideológiát, kereskedelmi egyezményeket köt más államokkal, fellép az alulról jövő, anti-kapitalista szerveződések ellen.
Az állam a legszervezettebb formája a tekintélyelvnek. Legyen bármely politikai szerveződés mely birtokába veszi, az állam nem egy semleges eszköz. Lehet a kormányrúd mögött bármiféle zászló vagy jelvény, egyszerűen csak az uralkodó osztály cserélődik fel.
2.3 Heteropatriarchátus (A Rosa Negra/Black Rose Anarchist Federation Programjából átemelve)
A heteropatriarchátus egy olyan rendszer, amelyben a nemiséget és a szexualitást olyan struktúrák, kapcsolatok és uralmi ideológiák alakítják, amelyek a férfiakat általában, különösen a heteroszexuális, ciszgender férfiakat olyan helyzetbe hozzák, hogy kihasználják, uralják, elnyomják a nőket és LMBTQ+ embereket.
A nemi szocializáció születésünktől kezdve az otthonunkban, az iskolában, a munkahelyünkön és minden más társadalmi intézményben zajlik, amellyel életünk során kapcsolatba kerülünk. Ezek az intézmények a heteronormatív hiedelmeket, értékeket, normákat, gyakorlatokat és elvárásokat rögzítik a nemekkel és a nemi hovatartozással kapcsolatban. Ez magában foglalja az uralkodó felfogásokat arról, hogy mit jelent „férfinak”, „nőnek”, „heterónak” vagy „melegnek” lenni, valamint a „férfias” és „nőies” fogalmak szűk definícióit. Ezek és más, a nemhez, a nemiséghez és a szexualitáshoz kapcsolódó kategóriák nem természetes, időtlen, objektív tények. Mind a nemek, mind a szexualitás társadalmilag konstruáltak. Időtől, helytől, kontextustól és társadalmi küzdelmektől függően másképp határozzák meg őket, és a körülményektől függően életigenlő vagy életfenyegető konnotációkkal vagy következményekkel járhatnak.
A heteropatriarchátus társadalmi struktúrája a heteroszexuális cisz férfiakat domináns pozícióba helyezi. A heteropatriarchátusban a heteroszexualitást tekintik a normatív szexuális orientációnak, a férfi-nő-gyermek struktúrát tekintik a szabványos családformának, a férfit és a nőt pedig két egymást kizáró, bináris és változatlan nemnek tekintik, amelyeket a születéskor a fizikai „nem” jellemzők határoznak meg.
A heteropatriarchátus egyik pillére a társadalmi reproduktív munka nemek szerinti megosztása. A heteroszexuális háztartásokban a nők még mindig a háztartási munka többségét végzik, általában „dupla műszakban”, amikor munkába mennek, hogy profitot termeljenek a kapitalistáknak, majd hazamennek főzni, takarítani, gondoskodni a gyerekekről, az idősekről, sőt a házastársukról is - mindez szükséges ahhoz, hogy a munkások másnap újra munkába állhassanak, és hogy a következő generáció beléphessen a munkásosztály soraiba. A társadalmi reproduktív munka nemcsak a bérmunka megkönnyítéséhez elengedhetetlen, hanem a heteropatriarchátus alapját képező nemi normák és szerepek kialakításának kulcsfontosságú része is.
A heteropatriarchátus a nők és az LMBTQ-emberek ellen elkövetett féktelen erőszakban fejezi ki legegyértelműbb és legbrutálisabb formáját. A nemi alapú erőszak különböző formákban jelenik meg, az otthoni párkapcsolati erőszaktól kezdve a munkahelyi szexuális zaklatáson át az utcai nőgyilkosságig és a nemi erőszakig.A nemi alapú erőszakot a hierarchikus hatalmi viszonyok teszik lehetővé. Munkahelyeinken, családjainkban, iskoláinkban és más társadalmi intézményeinkben túlnyomó többségben cisz férfiak töltik be a főnök, a főbérlő, a rendőr, a börtönőr és mások pozícióját, akiknek strukturális hatalmuk van ahhoz, hogy kirabolják azokat, akik tőlük függnek a munka, a lakhatás, a biztonság és más szükségletek terén. A kulturális normák, a kapitalista vállalkozások vezetői és az állam állítólagos igazságszolgáltatási rendszere védi és állandósítja azokat a cisz férfiakat, akik ezt az erőszakot elkövetik, szégyent, elutasítást, hitetlenséget és más alattomos taktikákat alkalmazva, hogy figyelmen kívül hagyják és elhallgattassák a nemi erőszak áldozatait és túlélőit. Válság idején vagy a feminista küzdelemben elért eredményekre reagálva a nemi erőszakot gyakran felerősítik, fegyverként használják fel a férfiak, akik attól félnek, hogy férfiasságuk és dominanciájuk veszélybe kerül. A nemi erőszakot azonban nem kizárólag cisz férfiak követik el. A különböző nemi identitású emberek erőszakot és az uralom más formáit alkalmazzák a heteropatriarchátus által előírt normák és szerepek érvényesítésére. Végső soron a nemi alapú erőszak az uralmi rendszerben rejlő szélesebb körű erőszak kiterjesztése.
A heteropatriarchátus a férfiak számára is mélységesen káros. A férfiakat egész életük során arra szocializálják, hogy elnyomják érzelmeiket és visszautasítsák a támogatást, hogy erősnek tűnjenek - olyan viselkedésformák, amelyek hozzájárulnak a depresszió, a kábítószerrel való visszaélés, az erőszak és az öngyilkosság magasabb arányához. A fiúkra és a férfiakra állandó nyomás nehezedik, hogy fenntartsák a férfiasság és a férfiasság szűk fogalmait. A homofóbiát és a nőgyűlöletet rendszeresen fegyverként használják fel a fiúk és férfiak kordában tartására. Azt mondják nekik: „légy férfi”, „ne légy ribanc”, „ne homokoskodj”, vagy hogy „a férfiak nem sírnak”. Miközben ezek a normák és viselkedési formák vagy elérhetetlenek, vagy nem kívánatosak, a velük szembeszegülőnek vélt férfiak, különösen a meleg és transz férfiak gyakran erőszaknak vannak kitéve. Bár a heteropatriarchátus előnyöket biztosít a férfiak számára azáltal, hogy domináns pozícióba helyezi őket a társadalmi struktúrában, végső soron megakadályozza őket abban, hogy emberi lényként teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket.
A heteropatriarchátus alakja nem rögzített. A domináns osztályok ma, bár még mindig túlnyomó többségükben heteroszexuális cisz férfiakból állnak, egyre inkább nőkből és queer emberekből is. A liberális asszimilációs politika és az identitásalapú küzdelmek előretörése révén a heteropatriarchátus kemény társadalmi határai átjárhatóbbá váltak. Az elnyomott csoportok egyes részei a domináns osztályok tagjaivá vagy junior partnereivé váltak. Ez a tény megköveteli, hogy elmélyítsük elemzésünket a liberális identitáspolitikán túl, miközben továbbra is elismerjük a nők és a queer emberek sajátos társadalmi pozícióit.
Bár a domináns osztályok döntő szerepet játszanak a heteropatriarchátus alapvető struktúráinak fenntartásában, ezeket mindannyian, akik e kikerülhetetlen, mérgező és uralkodó ideológia által körülvéve nőttünk fel, nap mint nap reprodukáljuk és megerősítjük. Így a szexizmus, a transzfóbia és a homofóbia olyan dolgok, amelyek nagyon is jelen vannak a munkásosztály szervezeteiben és a saját politikai szervezeteinkben. A munkásosztály hatalmának aláásásával fenyegetnek, ha nem ismerjük fel és nem szállunk szembe velük következetesen.
3. Legfőbb Célunk
Legfőbb célunk egy anarchista társadalom elhozatala. Ezt a társadalmat nem kívánjuk részleteiben leírni; úgy gondoljuk, az dogmatikus lenne - egy anarchista társadalmat maga a társadalom alakít, s nem egy jól megfogalmazott politikai program. Azonban ennek a társadalomnak az előképét a Rózsa Platform is alakítja, ezért ennek az előképnek az alappilléreit megfogalmazzuk - ezek iránytűként is szolgálnak az általános stratégiánkhoz, s a prefigurációhoz:
3.1 Uralomnélküliség: A társadalmi hierarchiák, az alá-fölérendeltségi viszonyok megszüntetésre kerülnek.
3.2 Önigazgatás: A munkahelyek, közösségek, társadalmi szerveződések alulról felfelé haladva működnek, a regionális szintű döntéseket delegáltak útján, kongresszosokon meghozva.
3.3 Gazdaság: A termelési egységek önkéntes szövetsége teljesül, melyek kollektív gazdasági tervezésben vesznek részt, az ökológiai fenntarhatóságot szem előtt tartva.
3.4 Szexuális és nemi felszabadulás: ahol a nemi és szexuális kifejezés szabadsága, valamint a társadalmi reproduktív munka igazságos elosztása a heteropatriarchátus jelenlegi rendszerét felváltó normává válik.
3.5 Társadalmi konfliktusok és károk kezelése: egy olyan rendszer, mely a helyreállításra, átalakulásra és szükségletek kielégítésére alapoz, nem pedig a büntető „igazságszolgáltatásra” és bebörtönzésre.
3.6 Internacionalizmus: a nacionalizmust felváltó, anti-rasszista internacionalista szolidaritás.
4. Általános, állandó Stratégia (Nyilvános)
Általános stratégiánkhoz három kulcsfogalom kapcsolódik: néphatalom, prefiguráció, propaganda.
4.1 Néphatalom
A duális szerveződéssel, azaz a mozgalom két irányba való szerveződésével - egy tudatos anarchista mozgalommal, mely becsatlakozik a társadalmi konfliktusokba - építjük ki a néphatalmat. A néphatalom az uralt osztályokra átbillenő hatalom, melyet az alulról jövő társadalmi mozgalmak küzdelmeibe való becsatlakozással építünk, terjesztve az anti-autoriter, osztályharcos elveket.
4.2 Prefiguráció
Prefiguráció alatt egy anarchista társadalom előképének a kiépítését értjük a jelenlegi állami és kapitalista rendszer mellett, mely egy önfenntartó alternatívaként szolgálhat, bizonyítva az anarchizmus működőképességét:
Kifejezetten anti-autoriter, hierarchiamentes, anti-kapitalista intézmények, hálózatok kiépítése - legyenek azok squatok, szabad iskolák, kölcsönös segítségnyújtási hálózatok, szakszervezetek.
4.3 Propaganda
Matricák, zineok, újságok használata mellett (melyeket kifejezetten fontosnak találunk) - az interneten történő propagandának is nagy fókuszt szentelünk. A mai világban elengedhetetlen egy jól felépített, sok embert elérő közösségi média felület, mind a növekedés, mind az anarchizmus eszméjének terjesztése szempontjából.
5. Rövid távú célok (Nyilvános)
5.1 A Rózsa Platform Elindulása
Az ún. Magyarországon elsőként megalakuló platformista szervezet révén sok munka vár ránk mind elméleti, taktikai, stratégiai szempontból; ezért a mozgalom elkötelezett emberek felvételére törekszik.
5.2 Platformista, Eszpecifista szövegek magyarra fordítása
Az eddigi lefordított szövegek a https://hu.theanarchistlibrary.org/latest-en érhetők el, #platformizmus témával ellátva.