Magyar Kommunista Párt

Ez az oldal csak olvasható. Megtekintheted a forrását, de nem változtathatod meg. Ha úgy gondolod, hogy ez helytelen, keresd fel az adminisztrátorokat!
====== Tézisek az MKP/ML politikai vonaláról ======


//E tézisek a Párt alapításával együtt kerültek elfogadásra.//

===== 1. Alapvetések =====


A Magyar Kommunista Párt / Marxista–Leninisták egy antirevizionista marxista–leninista párt. Nézetei azon az egységes és konkrét doktrínán alapulnak, amelyet Karl Marx, Friedrich Engels és Vlagyimir Lenin fejlesztettek ki, s amelyet a Kommunista Internacionálé első négy kongresszusa rendszerré formált. Az MKP/ML ezen túl továbbfejlesztette a marxizmus–leninizmust, levonván a tanulságokat a XX. század mozgalmaiból, illetőleg általánosan kiegészítve azt új elemekkel.


===== 2. Antirevizionizmus =====
 

Az MKP/ML antirevizionista. Ez azt jelenti, hogy ellenzi minden visszamenőleges változtatását a marxista–leninista doktrínának, csak és kizárólag a hozzáadó változtatást fogadja el – kivéve, ha a változtatás tényi hibát javít (ilyen például Engels néhány állítása az „A család, magántulajdon és az állam eredete” c. művében). 

A revizionisták ezt az álláspontot természetesen megbélyegzik mint „dogmatizmust”, mint ”doktrinerséget” – gyűlölködésük mellesleg a legnagyobb dicséret, mellyel egy pártot illethetnek. Mindazonáltal tisztázandó: az MKP/ML mindig is a marxizmus–leninizmus kreatív alkalmazása mellett szállt síkra, s a jövőben is így fog tenni; mindössze ahhoz ragaszkodik, hogy a valódi marxizmus–leninizmust, s ne valami olcsó utánzatát alkalmazza kreatívan. 

===== 3. A Szovjetunió =====


Az MKP/ML határozottan antisztálinista. A Szovjetuniót csak az ÖK(b)P XIV. kongresszusáig ismeri el mint szocialista államot – ekkor történt, hogy a Joszif Sztálin vezette bürokraták átvették a hatalmat a párt felett, s az egész országot új útra, a kapitalista útra kormányozták. 

A „szocializmus egy országban” politikája nem volt más, mint a világforradalom tagadása, mint az imperialistákkal való megbékélés. Az MKP/ML természetesen nem tartja megvetendőnek azt, ha egy körülzárt munkásállam megkísérel kiépíteni egy szocialista gazdaságot – ámde ez nem szolgálhat kifogásként a világforradalom tagadására, arra, hogy a munkásállam ölbe tett kézzel várjon, hogy a többi ország felszabadítsa magát: a forradalom nemzetközi terjesztése, segítése, a tűz szítása minden szocialista állam szent kötelessége. 

===== 4. Albánia és Kína. Hoxhaizmus és maoizmus =====


A XX. század folyamán megszámlálhatatlanul sok „szocialista” állam jelent meg. Többségük nem volt több szovjet szatellitállamnál; amelyek valóban függetlenek maradtak, egytől egyig polgári államok voltak, csupán kettő kivétellel: Albánia és Kína. 

E két nemzet magát szabadította fel a II. világháború után, s így képesek voltak nyíltan ellene menni a revizionista Szovjetuniónak. Ezt kezdetben mindössze forradalmi, népi demokráciákként tették, a hatvanas évek közepén azonban – mihelyt a végletekig kiéleződött bennük a burzsoázia és proletariátus ellentéte – szocialista államokká, proletárdiktatúrákká alakultak, méghozzá kulturális forradalom révén. Elszigeteltségük és gyengeségük miatt azonban képtelenek voltak a forradalmat örökké fenntartani: Kínában 1976-ban, Albániában 1985-ben ellenforradalom következett be. Az albán állam nem sokkal később összeomlott, Kína pedig kapitalista-imperialista nemzetté lett.

* * *

Mao Ce-tung és Enver Hoxha – Kína ill. Albánia vezetői – ideológiailag sztálinisták voltak ugyan, de a gyakorlatban kifordították saját dogmáikat s a sztálinizmus helyett a forradalmi utat választották. Ennek okán az MKP/ML pozitívan, ámde kritikusan értékeli ideológiai hozzájárulásaikat, valamint elvtársként tekint őszinte követőikre. 


===== 5. Pártszervezet, internacionálé =====


Az MKP/ML, marxista–leninista párt lévén, a legszigorúbb centralizmus mellett száll síkra – egészen pontosan a demokratikus és a programatikus centralizmus mellett. 

A demokratikus centralizmus azt jelenti, hogy:

  * a párt szervei, a legalsóbbtól a legfelsőbbig, mind választottak;
  * a felsőbb szervek döntései kötelezően hat minden alsóbb szervre;
  * a kisebbség alárendelt a többségnek;
  * a döntések demokratikus vita és szavazás útján születnek;
  * a párt központi bizottsága szorosan felügyeli az egész párt tevékenységét.

A programatikus centralizmus azt jelenti, hogy:

  * a párt vezetősége döntéseit kizárólag a marxista–leninista elméletre, a tudományos szocializmusra alapozza;
  * az ideológiailag egységes, egyetlen koherens doktrínát követ;
  * a párttagok személyes érdeke másodlagos, míg a párt és a mozgalom érdeke elsődleges jelentőségű a döntéshozatalban.

A demokratikus és a programatikus centralizmus képzi az MKP/ML szervezeti doktrínáját.

----


Az MKP/ML alapvetően azon az állásponton van, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomnak szüksége van egy új, centralizált, a Komintern mintájára szervezett internacionáléra, azonban csakis akkor, ha ez az internacionálé valóban forradalmi, helyes doktrínát követ. Az MKP/ML tehát nem fog csatlakozni semmilyen internacionáléhoz, míg be nem bizonyosodik, hogy a résztvevő pártok egytől egyig valóban forradalmi, marxista–leninista pártok, valamint fenntartja a jogot, hogy kiváljék belőle, amennyiben az megszűnik valóban forradalminak lenni. 

Ez nem támadás a nemzetköziség vagy a demokratikus centralizmus, csakis a naiv kozmopolitizmus és a mechanikus centralizmus ellen; éppen hogy a valóban proletár internacionalizmus és a valóban proletár centralizmus védelme. Ha az új internacionálé minden pártja becsületesen követi az MKP/ML által lefektetett vonalat, s magáévá teszi a programatikus centralizmust, efféle kiszakadásra sohasem fog sor kerülni. 

===== 6. Nemzetköziség és hazafiasság =====


„A munkásoknak nincs hazájuk” – ezt írta Marx és Engels a „Kommunista Kiáltvány”-ban, 1848-ban. Amit nem tettek hozzá: politikai értelemben. Az MKP/ML, mint minden valóban marxista–leninista párt, internacionalista. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit a „nemzeti érdek” elé helyezi, valamint hogy a magyar munkásosztály érdekeit végső soron a nemzetközivel azonosnak tartja. Politikai értelemben tehát tagadja, hogy a munkásoknak lenne hazája. 

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy megvetné a haza szeretetét, melyet épp a munkások éreznek a legmélyebben: azt a forradalmi, szocialista hazaszeretetet, mely a haza népének felszabadítására ösztökél. Épp ellenkezőleg, az efféle őszinte, proletár hazaszeretetet a legnagyobb mértékben támogatja. 

Ami a tulajdonképpeni hazafiasságot – vagyis a „haza védelmét” – illeti, az MKP/ML álláspontja teljességgel helyzetfüggő. A „haza védelme” ugyanis nem több, mint a haza uralkodó osztályának védelme; így hát a hazafiasság akkor megengedhető, ha a haza, a nemzet uralkodó osztálya progresszív: gyarmatokon és egyéb elnyomott nemzetekben, ahol egy egész nemzet áll szemben az imperializmussal és a feudális reakcióval, valamint forradalmi államokban – jelen korunkban a szocialista államokban. 


===== 7. Népi és szocialista demokrácia =====


Az MKP/ML, akár bármely igazi marxista–leninista párt, a legkövetkezetesebb demokrácia híve. A mai korban ez a demokrácia pedig a népi és szocialista demokrácia. 

A szocialista demokrácia, amellett, hogy magában foglalja az alapvető demokratikus elveket (pl. a sajtó- és szólásszabadságot vagy az általános és egyenlő választójogot), egy új, magasabb szintre emeli azokat, azáltal hogy:

  * minden képviselőt és állami tisztviselőt azonnal visszahívhatóvá tesz;
  * az adminisztrációt kiragadja a választatlan bürokraták kezéből és minden szinten a választott tanácsok kezébe helyezi;
  * összevonja a három hatalmi ágat, s a törvényhozó testületet puszta vitaplatformból dolgozó szervvé teszi;
  * a sajtó- és szólásszabadságot pusztán szóban létező, elvont elvből valódi lehetőséggé teszi azáltal, hogy a nép kezébe adja az önkifejezés eszközeit: a nyomdákat, a rádiót, a televíziót stb.
  * 
Az MKP/ML, szemben a kommunistákról szóló gyakori tévhittel, nem kíván egypártrendszert kialakítani, vagy a demokráciát elpusztítani. Épp ellenkezőleg, az MKP/ML a legteljesebb demokrácia pártján áll, hisz tudja: amíg a népet szolgálja, nincs félnivalója a demokráciától. 

===== 8. Az MKP/ML viszonya más pártokhoz =====


Az MKP/ML együtt kíván dolgozni minden olyan párttal és politikai erővel, mely a valódi demokráciáért és a szocializmusért küzd. Pozíciója: egyesült front mindenkivel, akivel lehetséges. Az MKP/ML mindazonáltal szigorú határt húz a barátok s az ellenségek közé. A barátokkal a legmélyebb együttműködés, az ellenségekkel pedig a legkegyetlenebb küzdelem a célja. 

Az MKP/ML barátjának tekint minden progresszív, demokratikus, proletár erőt, valamint a kispolgári demokratáknak a proletariátus felé hajló elemeit: az anarchistákat, a baloldali szociáldemokratákat és a demokratikus szocialistákat, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmakat. Ellenségének tekinti mindazokat, akik a reakciót, a tőkét és az imperializmust szolgálják: a fasisztákat, a konzervatívokat, a liberálisokat és a jobboldali, korporatista „szociáldemokratákat”. 


===== 9. Társadalmi-kulturális kérdések. A feminizmus, a queer mozgalom stb. =====


Társadalmi-kulturális kérdésekben az MKP/ML következetesen a haladás pártján áll. Támogatja a homoszexuálisok és transzneműek, ill. egyéb queer emberek jogait, valamint a nemek közötti teljes egyenlőséget. 

Az MKP/ML mindazonáltal kritikus a polgári feminizmussal és általában a polgári progresszív mozgalmakkal szemben. Úgy tartja, azok nem képesek a problémát a gyökerénél megragadni: nem ismerik fel, hogy a queerek és a nők elnyomása a tőkés termelési viszonyokból fakad. A polgári queer és feminista mozgalmakkal szemben az MKP/ML a proletár kulturális forradalmat pártolja.