E beszéd a Palesztin–Magyar Mozgalom által szervezett 2026. szept. 22-i tüntetésen hangzott el.
Előttem már sokan elmondták, miért vagyunk ma itt; ezt megismételni felesleges és erőltetett volna. Ehelyett inkább azt a kérdést szeretném megválaszolni, ami bizonyára sokakban – és kivált a Külügyminisztériumban – felmerült: miért a magyar állam dolga a gázai diákok kimenekítése?
A szóbanforgó diákok nem magyar állampolgárok, a Külügyminisztérium tehát – pusztán jogilag tekintve – nem tartozik értük felelősségel. A külügy azonban nem jog, hanem politika; a politika pedig magasabb, mint a jogi formák, melyben megvalósulást nyer. A magyar állam felelőssége a gázai diákok felé tehát politikai, és közvetlenül a magyar néphez való felelősségéből ered.
Az első indok a legegyszerűbb és legmagátólértetődőbb: hazánk és népünk hitelessége a nemzetek között. Hogy lehet bízni egy országban, amely meghív, majd magadra hagy, mihelyt elfogadnád a meghívást; amely tesz egy ígéretet, majd eláll tőle, amint azt betartani akár a legkevésbé is kényelmetlenné válik? A gázai diákoknak ígéretet tettünk – ha most cserben hagyjuk őket, azt üzenjük az egész világnak, hogy a magyarok szava értéktelen és jelentőség nélkül való.
A második indok a néphez való hűség. A kormányok és államok nem magukban, magukért valóan léteznek, hanem valakit szolgálnak. A kérdés itt a következő: az állam, a Külügyminisztérium a népet szolgálja, vagy a nemzetközi imperializmus hatalmi érdekeit?
Ha a népet szolgálja, akkor az ő érdekének és akaratának megfelelően kell hogy cselekedjék. A magyar nép, mint a világ minden népe, békés, szolidáris és baráti külpolitikát akar – a háború és a hódítás csak a zsarnokoknak és birodalmároknak van kedvére. A békés és szolidáris viszonyulás megköveteli az elnyomottak megsegítését: magukra hagyni őket annyi, mint az elnyomóik oldalára állni. – Ha tehát a magyar állam cserben hagyja a gázai diákokat, azzal csak azt bizonyítja, hogy az őt hatalommal felruházó ország helyett a nyugati imperializmust szolgálja.
A harmadik indok magának a Kormánynak a hitelessége: a TISZA saját programja a békét és a nemzeti szuverenitást alapelvként említi. Ha a gázai diákokat az izraeli hadügy érdekeiért elárulja, azzal jelzi, hogy nem különb a régi rendszertől, s mind a béke, mind a szuverenitás csak üres szlogen a számára.
Ha tehát a Kormány, a Külügyminisztérium és a külügyminiszter a legkevésbé is törődik hazája, pártja és kormánya becsületével; ha valóban elhiszi, amit a nép szolgálatáról és a demokráciáról beszél; ha egyáltalán számít neki hazánk jó hírneve, kimenekíti ezeket a diákokat – ha pedig nem, akkor nem érdemli meg, hogy Magyarország kormánya legyen.
– Pesti Ervin