2026. márc. 8.
Újra népszerű a feminizmus – látszik ez nemcsak abban, hogy másodjára szerveznek nőnapi tömeggyűlést, de abban is, hogy az elmúlt egy évben rendszeresen és gyakran voltak tömeges akciók a nők jogaiért: a zaklatás és annak figyelmen kívül hagyása ellen, a testi önrendelkezés jogáért.
Bármily fontos sikereket is ért el azonban a mozgalom, folyton-folyvást szűk keretek közé szorítja saját éretlensége: a magyar nőmozgalomban mindezidáig a burzsoá-reformista feminizmus uralkodott – egy olyan feminizmus, amely először a kapitalizmushoz hű s csak utána foglalkozik a nők jogaival. El-eldolgozgat a rendszer szépítgetésén, itt-ott megold kisebb problémákat, de az alapvető helyzettel – a nők rendszerszintű és általános alávetettségével, kiszolgáltatottságával nem tud mit kezdeni.
Nem is lehet ez másként. A nők elnyomása nem véletlen mellérendeltség, hanem a burzsoá osztályuralom törvényszerű velejárója; alapja a burzsoá családforma, fenntartója a burzsoá állam. A nemi egyenlőtlenség legfőbb oka nem más, mint a tőke által kikényszerített nemi munkamegosztás, melyben a férfiak a termelő, a nők az újratermelő munkát végzik; a férfiak a tőkéseknek profitot, a nők férfiakat termelnek. Az, hogy az utóbbi évtizedekben a nőket újratermelő munkájuk mellett a bérmunkába is bevonták, mit sem változtat ezen, hisz az újratermelő munka továbbra is majdnem kizárólag a nők reszortja s ezért a nők csak kisebb mennyiségben képesek társadalmi munkát végezni.
A kapitalizmus csakis így működhet. Az újratermelés – tehát a gyermeknevelés, a házimunka stb. – nem termel árut és nem profitábilis, így a tőkés rendszerben nem vonható be a társadalmi munkamegosztásba. Azzal a ténnyel együtt, hogy kevesebb embert tovább alkalmazni olcsóbb, mint több embert rövidebb ideig, ez szükségszerűen a munka két fajtájának elválasztásához vezet. Egyszóval: amíg van tőke, amíg van bérmunka, addig a nők az otthonba kényszerülnek, s így alávetettek, mert meg vannak fosztva az önálló létezés – az önálló jövedelem lehetőségétől.
Világos tehát, hogy a nemek közötti egyenlőség előfeltétele a tőke trónfosztása és a kapitalizmus eltörlése, ennek pedig egyetlen útja van: az államhatalomnak a munkások által való megragadása, a szocialista proletárdiktatúra. A proletárhatalom egyedül képes az újratermelő munkát társadalmi munkává alakítani, megsemmisíteni a burzsoá családformát és lehetővé tenni a nők egyenlő politikai és társadalmi részvételét.
A nők napja nem véletlenül március 8. – ekkor történt 1917-ben, hogy a petrográdi nők az éhezés és a háború ellen tüntetve elindították azt a folyamatot, mely november 7-ére megteremtette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat; a Kommunista Internacionálé III. Világkongresszusa az ő tiszteletükre kiáltotta ki március 8-át a dolgozó nők nemzetközi napjának.
Március 8. mindig is a forradalmi küzdelemről szólt. Éljen a harc a nők jogaiért! Éljen a szocialista feminizmus!
— Pesti Ervin