====== ­A szudáni katasztrófa ======

//2025. dec. 19.//

Szudánban már két éve polgárháború dúl. A konfliktus legutóbbi véres epizódja során a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) nevű fasiszta milícia bevette Al-Faser városát. Az Egyesült Arab Emírségek által támogatott zsoldosok óriási mészárlást rendeztek a lakosság körében. Legújabb értesüléseink szerint 60 ezer ember halt meg a város bevétele és a cikk írása közé eső időszakban. A gyilkolás akkora méreteket öltött, hogy a hullahegyeket az űrből készült műholdfelvételeken is látni lehetett. Az RSF katonái kórházakat dúltak fel, nem kímélve sem nőket, sem pedig gyerekeket.((Townsend, Mark (2025): //RSF massacres left Sudanese city ‘a slaughterhouse’, satellite images show.// „The Guardian”. 2025. XII. 5.))

Szudán modernkori történelme katonai puccsok és polgárháborúk sorozata. Miután 1956-ban felszabadult a brit imperializmus alól, az északkelet-afrikai államot folyamatos belső konfliktusok tépázzák. Habár a Dzsafar Nimeiri-féle arab „szocialista” katonai kormányzat egy időre tudta stabilizálni az ország helyzetét, ez nem volt tartós állapot. Nimeiri megesküdött, hogy egy új Szudánt épít fel és véget vet az országban a vallási és etnikai ellentéteknek. Kadhafira és Nasszerre hivatkozott — a pánarab nemzeti demokratikus forradalmak hőseire. Miután azonban összeveszett az arab nacionalizmus nagyjaival((Nimeiri magával Kadhafival is szembefordult, ami ironikus, hiszen 1971-ben Nimeiri Kadhafi katonai beavatkozásának köszönhette, hogy meghiúsult az ellene indult, kommunista katonatisztek és forradalmárok által vezetett hatalomátvételi kísérlet. — V.Z.)), Nimeiri irányt váltott. Opportunizmusában odáig ment, hogy visszaállította az iszlám vallás hatalmát az ország felett, privatizálta a gazdaságot és szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. Az iszlám vallási törvénykezés újra lázadásra késztette az ország nem arab és nem muszlim lakosságát. Nimeiri rendszere belebukott a dél-szudáni felkelőkkel vívott háborúba és a 80-as évek gazdasági válságába.((Joffe, Lawrence (2009): //Jaafar Nimeiri.// „The Guardian”. 2009.06.05.))

Nem sokkal Nimeiri bukása és pár hamvába holt burzsoá demokratikus próbálkozás után Szudán élére Omar al-Basír reakciós iszlamista tábornok került. Al-Basír kegyetlenül leszámolt az elnyomó uralma ellen lázadó nem arab lakossággal: a dárfúri régióban al-Basír nomád harcosai népirtást hajtottak végre a helyiekkel szemben. Dárfúr jelentősége kettős: egyfelől a régió, eltérően Szudán alapvetően sivatagos éghajlatától, földművelésre alkalmas szavannákból áll; másfelől a régióban gazdag aranykészletek és olaj is található. Az eddigi polgárháborúk és a mostani polgárháború célja mindkét fél részéről a termőföld és a nyersanyagkészletek megszerzése.

A dárfúri harcok során az arab milicisták közül kiemelkedett egy bizonyos Mohamed Hamdan Dagalo, aki Hemedti néven lett ismert. Hemedti bőven kivette a részét a gyilkolásból, jutalma pedig nem maradt el. Az aranykészletek személyes használati jogai mellett Omar al-Basír őt tette meg az újonnan alakult Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) parancsnokává. Az RSF azért jött létre, hogy megvédje al-Basírt a saját hadseregétől; ez a későbbi események fényében rendkívül ironikus.

Hemedti a dárfúri háború után eltelt majd’ húsz évet hatalma megszilárdításával töltötte. Ennek érdekében szövetséget kötött az Egyesült Arab Emirségekkel: Hemedti aranyat szállított Dubajba, cserébe pedig fegyvereket kapott. Katonáit jó pénzért Jemenbe küldte, hogy támogassa Szaúd-Arábia népirtó háborúját. ((//Huge Sudanese losses in Yemen highlight fighters' role in the conflict.// „Middle East Eye”. 2019. XI. 10.))
 
2019-ben népfelkelés indult Omar al-Basír ellen. A szudáni proletariátus, megelégelve a több évtizedes elnyomást és szektárius kormányzást, harcba szállt al-Basír diktatúrájával. Ezt kihasználva Hemedti és az RSF összefogott az Abd al-Fattah al-Burhán tábornok vezette szudáni hadsereggel és közösen megdöntötték az országot majd’ 30 éve uraló elnököt. Noha Hemedti és al-Burhán demokratikus átmenetet ígértek, hamarosan ők maguk számolták fel a civil ideiglenes kormányt. 2021 és 2023 között a két hadúr közti viszony fokozatosan elmérgesedett. Hemedti egyeduralomra tört; ezt megakadályozandó, al-Burhán (immár elnökként) be akarta olvasztani az RSF-et a reguláris hadseregbe. A pattanásig feszült helyzetben Hemedti megpróbálta átvenni az ország feletti hatalmat egy Kartúm (a főváros) elleni támadással, azonban hiába szállta meg az elnöki palotát és a repteret, al-Burhán kormánya nem omlott össze. Véres, elhúzódó polgárháború vette kezdetét.

Habár 2025 tavaszán úgy tűnt, hogy al-Burhán kormányerői felülkerekednek Hemedti milíciáján, hamarosan fordult a kocka: Hemedti erői összeszedték magukat és támadásba lendültek Dárfúrban és az azzal szomszédos kordofáni régióban. Al-Fashir városa volt al-Burhán elnök utolsó erődítménye Dárfúrban; eleste után a szudáni reguláris erők egyre inkább visszaszorulnak.

A szudáni polgárháborúban eddig legalább százötvenezren haltak meg. A gazdaság összeomlása miatt éhínség van, a pénz pedig nem ér semmit. Az ötvenmilliós ország lakosságának fele humanitárius segítségre szorul. Mindkét polgárháborús fél atrocitások sorozatát követi el a polgári lakossággal szemben. Az RSF az arab felsőbbrendűség zászlaja alatt irtja az ország nem arab népességét.

Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet az, hogy a nemzetközi közösség valamilyen úton-módon nem próbál véget vetni a szudáni katasztrófának? A válasz a világimperializmusban keresendő. A legnagyobb és legerősebb kapitalista országok érdekeltek a szudáni polgárháború folytatásában. Oroszország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az Egyesült Arab Emírségek fegyvereket adnak el valamelyik háborús félnek (vagy mindkettőnek), ezzel további szenvedéseket okozva Szudán népének. 

Szinte alig ismert tény, hogy a szudáni népirtásnak magyar vonatkozása is van. A reakciós Orbán-kormány ugyanis a Szudánnal szomszédos Csád jelenlegi vezetésének egyik fő támogatója, a csádiak pedig titkon az RSF-et támogatják ellátmánnyal, illetve az Emirátusok is rajtuk keresztül szállítják a fegyvert és a kötszert a népirtó milíciának. A Mi Hazánk fasisztái is érdekeltek az ügyben, ugyanis Toroczkai László 2024 óta a Hungulf Expo nevű gazdasági találkozó fő szervezője. A Hungulf együttműködés célja az, hogy összekösse az európai uniós nagytőke nyomása alatt szenvedő magyar kispolgárságot és a kisvállalkozókat az Arab-öböl országaival — köztük az Egyesült Arab Emírségekkel is.((Tóth Csaba Tibor (2025): //Az emírek népirtását támogathatja a magyar kormány és a Mi Hazánk Szudánban.// „Mérce”. 2025.11.06.))

Ebben a háborúban nincs jó vagy rossz oldal, hiszen a konfliktus a szudáni komprádor burzsoázia két frakciója között zajlik. Ezen erők küzdelme csak azt döntheti el, hogy melyik külföldi nagyhatalom fog hozzáférni Szudán aranyához, olajához és gabonájához. A szudáni népnek fel kell állnia és le kell dobnia magáról elnyomóit, és be kell teljesítenie a 2019-es szudáni forradalmat.

--- **Vass Zoltán**